2014. július 26., szombat

THE STORY OF CUTTING MY HAIR | PART ONE

Mint azt sokan tudjátok, januárban levágattam a derékig érő hajamat. Erről szeretnék most írni nektek, a hajam vágás előtti és utáni állapotáról, hogy miért döntöttem így, hogy most mit gondolok az egészről. Biztos vagyok benne, hogy sokan járnak hasonló cipőben, és remélem, hogy tudok segíteni ezzel a bejegyzéssel.

2013 augusztus
Az első részben a vágás előtti időszakról írok nektek.

Szóval, úgy kezdődött a dolog, hogy nagyjából 16 éves koromban eldöntöttem, hogy nem fogok többet fodrászhoz menni. Amikor még Óbudán laktunk, akkor a  ház aljában lévő fodrászhoz, jártam, akinek hiába vittem minden alkalommal körülbelül 4-5 képet, hogy NA ILYESMIT SZERETNÉK, valahogy mindig máshogy sült el. Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor elköltöztünk, és új fodrászt kerestünk - na, neki sikerült felemásra vágni a két oldalon a hajam hosszát. (Persze nem állítom, hogy nincsenek jó fodrászok, egyszerűen csak arról van szó, hogy én ilyennel még nem találkoztam.) Kész, ennyi volt, innentől már csak anyukám vagy az unokatestvérem vágott alkalmanként a hajam végéből egy kicsit.

2013 április
Ennek az lett a következménye, hogy megnőtt a hajam (nyilván). Előtte egyébként festve is volt, eleinte feketére (tudom... ne is beszéljünk róla), később pedig gesztenyebarnára. Miután sikerült a színt nagyjából eltüntetnem azzal kellett szembesülnöm, hogy a festett rész kiszőkült. Akkoriban nyaranta a hajam vége szabályosan szőke volt, annyira kiszívta a nap.

2013 január
Viszont nagyon nehezen kezelhető is lett, teljesen kiszáradt, alig bírtam kifésülni hajmosás után. Egy flakon Gliss Kur kifésüléssegítő spray úgy nagyjából két-három hétre volt elég, állandóan fújni kellett, hogy fésülni tudjam. Bontófésűvel meg hajkefével, rétegenként kellett haladjak, mert annyira összetapadt és összegubancolódott a hajam. Ha pedig inkább hajszárítás után próbáltam meg kifésülni akkor szörnyen tört az egész...

(Ez egyébként nagyjából elmúlt, amikor már az összes valaha festett rész lenőtt és levágtuk.)

Nem beszélve arról, hogy nagyon durván hullott is az egész, itthon anyukám folyton panaszkodott, hogy mindenhonnan csak az én hajamat szedi össze. Hát, nem is csodálkozom, mert tényleg nagyon-nagyon hullott. És nem csak évszakváltáskor, hanem ÁLLANDÓAN. Emellett pedig rengeteg sampont elhasználtam. Rengeteget.

Mondjuk azt még szeretném hozzátenni, hogy a szárításon kívül szinte soha nem érte közvetlenül hő a hajamat, mivel évekig nem használtam se hajvasalót, de hajsütővasat.

Mindig azt mondtam, hogy "rendben, megvárom a nyarat/a telet/a szalagavatót/a ballagást/a szülinapomat és utána eldöntöm, hogy mi legyen, és levágatom. Évekig hajtogattam ezt magamnak. Idő közben egyre jobban kötődtem a hosszú hajamhoz, mert rengetegen megdicsérték, hogy milyen gyönyörű, és milyen szép, és milyen jól áll, stb.

Korábban írtam már egy bejegyzést erről, amit itt találtok meg. Lehet, hogy sok átfedés van a két poszt között, viszont azt még a szenvedésem közepén írtam, szóval az kicsit jobban real-time.

A minisorozat második részében majd arról lesz szó, hogy végül mi vitt rá a hajvágásra, és hogy most mi a helyzet. Stay tuned!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése